Címlap Hírek 2010.02.27. (20:30) Még mindig szeretünk Újpestre járni
2010.02.27. (20:30) Még mindig szeretünk Újpestre járni PDF Nyomtatás E-mail
2010. február 28. vasárnap, 09:04

UTE - Szombathelyi Pingvinek 5-5 (1-1;4-4;0-0)

Létszámban megfogyatkozva gyülekeztünk 2010. február 27-én délután fél 4 körül a szombathelyi műjégpálya parkolójában (2 kapus és 11 mezőnyjátékos készült felvenni a versenyt a nem sokkal korábban Szombathelyről 7:3 arányú győzelemmel távozó UTE csapatával. Célunk így nem lehetett más, mint a tisztes helytállás, és hogy esetleg szorosabb eredményt érjünk el, mint a hazai összecsapáson.

 

Nehezítette a pályára történő bejutást, hogy az UTE NBI-es focicsapata a Győrrel játszott 17:30-as kezdettel bajnoki mérkőzést, így nem lehetett a jégcsarnok közelében parkolóhelyet találni.

Előttünk a Fehérvári Jegesmedvék és a White Sharks gyűrte egymást (a jegesmacik győztek 6:4 arányban), ennek következtében Újpesten már nem először komoly csúszással kezdődött a találkozó, saját öltözőnk nem volt, bemelegítésre időhiány miatt nagyon kevés időnk volt, de nem reklamáltunk, a feltételeket nem kritizáltuk (megtették ezt mások helyettünk Szombathelyen).

Ellenfelünk 22 játékost nevezett a meccsre, a mérkőzést futó órával játszottuk (3x30 perc).

Az első  harmad mezőnyjátékkal indult, nagy volt az iram, az UTE igyekezett elfárasztani bennünket. Amikor beértek a harmadba, lőttek, de vagy jól blokkoltunk, vagy kapusunk volt a helyén. Egészen a 23. percig bírtuk a nyomást, ekkor Homenko Alekszej talált  
be egy kapu előtti kavarodás után. 1:0 oda. De ez a nap nem a feladásról szólt. Űzték, hajtották, lelkesítették, bíztatták egymást a játékosok, aminek meg is lett az eredménye, hiszen egy látványos Göncz Szabolcs – Kovács Dávid – Zelenák Márió támadás végén utóbbi mattolta az ellenfél kapusát a 25. perc elején, így 1:1-el vonulhattak pihenőre a csapatok. A krónikához tartozik még, hogy jól megszórtak bennünket kiállításokkal, négyszer kerültünk az első harmadban hátrányba, köztük 14:52-től 16:19-ig kettős emberhátrányt védekeztünk ki. (Sok energiába került.)

A pihenő  utáni első négy perc flúgos futamhoz hasonlított. Először emberelőnyben Gangel László talált be Mezőcsáti Tamás átadásából (éppen Elek István ült a büntetőpadon), amit 1 perc 7 másodperc elteltével Forgács Tamás átadásából Őri Zsolt egalizált. A kék vonalon túlról bődületes bombát eresztett meg a lepkés felsőbe. Élete gólja volt. És ezzel még nem volt vége, hiszen újabb 1 perc 6 másodperc múlva már mi vezettünk. Az ellenfél sokkját kihasználva Göncz Szabolcs és Zelenák Márió előkészítése után Kovács Dávid talált a kapuba. Azonban nem sokáig örülhettünk a vezetésnek, hiszen 33 másodperc múlva megismétlődött a Gangel – Mezőcsáti összjáték, és sajnos újra döntetlent mutatott az eredményjelző tábla. 3:3. Lélegzetvételnyi szünet következett, egy kicsit visszavettek a csapatok a tempóból, a kapuk is kevésbé forogtak veszélyben, mígnem a 42. percben Joós Zoltán értékesítette Schittler Ákos átadását. 4:3 oda. Újabb másfél perc elteltével már kétgólosra nőtt a hátrányunk, egy védelmi megingást követően Mezőcsáti Tamás volt eredményes Gangel László és a csapatkapitány Barna Péter átadása után. Elmenni látszott egy pillanatig a hajó. De küzdöttünk tovább, aminek meg is lett az eredménye. Az 57. perc elején Radó Gábor büntetését használtuk ki, Zelenák Máriótól Göncz Szabolcs kapta a korongot, és „Sándor Csikar” szögből talált a kapus lábai között a kapuba. Remek munka volt! Ismét bebizonyosodott, hogy lövésből lesz a gól. Új erőre kaptunk. Mentünk előre, beszorítottuk a bajnokság legfőbb esélyesét, és ennek meg is lett az eredménye. A harmad utolsó percében ismét Radó Gábor került ezúttal bottal akasztásért a büntetőpadra, és Németh Richárd távoli kísérlete utat talált a kapuba. Ki gondolta volna (rajtunk kívül)? Újra egyenlő: 5:5. Gondoltuk, rápihenünk az utolsó játékrészre.

Azonban jött a „rollbás” és mondta, hogy nem tudnak jeget készíteni, mert tönkrement a rollba (jégkészítő gép) akkumulátora.

5 perc pihenőt kaptunk papíron, de a sípszó már három minutum múlva pályára szólította a csapatokat.

Az utolsó  játékrészben már nem változott az eredmény bár mindkét oldalon maradtak ki ordító gólhelyzetek. A 85. percben például Forgács Tamás vezethette egyedül kapura a pakkot, de sajnos lövés helyett cselezett, kisodródott, így nem tudta a ketrecbe juttatni a korongot.

Összességében elmondható, hogy jó iramú és színvonalú mérkőzést sikerült játszanunk esélyesebb ellenfelünkkel. Minden harmadot döntetlenre hoztunk. Az UTE lőtt többet kapura, szám szerint 58-at, ebből 5 lett gól. Kapusunk 91,38% hatékonysággal védett. Mi 37-szer próbálkoztunk, és ez hozta az 5 találatot, az ellenfél hálóőre 86,5%-os teljesítményt nyújtott. Úgy érzem, hogy képességeihez mérten mindenki hozzátett a sikerhez.

GRATULÁLUNK A CSAPATNAK!

CSAK ÍGY TOVÁBB!

Sipos László

 

Mérkőzés jegyzőkönyve

 
 

Szavazás

A honlapon mit tartana még fontosnak az alábbi lehetőségek közül
 

Statisztika

Tagok : 20
Tartalom : 70
Webcímek : 6
Tartalom találatai : 17809

Támogatók