Hevület – Szombathelyi Pingvinek 2-7 (1-5 ; 1-0 ; 0-2)
Parázs hangulatú, némi ökölvívással tarkított végjáték (véleményem szerint ez nem volt benne a meccsben) mellett sima győzelmet arattunk a székesfehérvári Hevület ellen, így ha a fradi nem veszít utolsó mérkőzésén a királyok városában, akkor csapatunk első idényében döntőt játszhat a végső helyosztón.

Érkezésünkkor vendégnek érezhettük magunkat, hiszen a korábbi mérkőzéseken történtekkel ellentétben mi kaptuk meg az első kiürülő öltözőt. A meccs során is vendégnek éreztük magunkat, hiszen véleményem szerint a szabálytalanságok (néha a lesek) megítélése során erősen lejtett a hazai pálya.
Találkoztam Orgovány Istvánnal. Már Szombathelyen szívesen üdvözöltem volna a Volán jelenlegi utánpótlás edzőjét, de sajnos nem tudott eljönni a 2:0-s Hevület sikerrel zárult összecsapásra. Ő volt ugyanis fiatalabb játékosaink első edzője, amikor itt koptatta az iskolapadot. A végén mondtam neki, hogy Isti, büszke lehetsz a munkádra, ügyesek a gyerekek. De akinek a nyaka a guillotine alatt van, annak nem őszinte a mosolya. 20:30-kor kellett volna kezdődni a meccsnek, de előtte Mol Liga összecsapást rendeztek (Volán – FTC 11:1), így 50 perccel később léphettünk jégre.
Úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy mindig is kellett volna. Beszorítottuk ellenfelünket kapuja elé, rengeteget lőttünk kapura, aminek meg is lett az eredménye. A harmadik perc közepén Koltai Csaba lövése felpattant a Hevület kapusának kesztyűjén, és nagyon szép röppályát leírva hullócsillagként került a gólvonal mögé. 0:1. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a második gól előtti szituációhoz hasonlóan Göncz Szabolcs adta a gólt érő átadást. És második gólunkat is a többhetes könyöksérüléséből visszatérő Koltai Csaba jegyezte, lövése a kapus lába között talált utat a hálóba. 0:2. (A kezdéskor az volt a helyzet, hogy háromgólos győzelemre volt szükségük esélyeink életben tartásához.) Kicsit megnyugodhattunk, tudunk mi gólt lőni! De még korántsem volt vége a harmadnak, a 16. perc elején Kovács Dávid korcsolyázta le Karvalits Gábor szemet gyönyörködtető átadása után az ellenfél védelmét, és a kapus mellet elhúzva továbbította a pakkot rendeltetési helyére. (Ekkor már a játékvezető keze a magasban volt, hiszen gólszerzőnket megpróbálták bottal visszahúzni, nem sikerült.) 0:3. 16 perc elteltével megvolt a szükséges különbség. A fehérváriak nem tudták felvenni a ritmust, sokszor csak csatáraink hátát nézték. Ezért hatott meglepetésként a Hevület szépítő gólja. Egy kapu előtti kavarodást követően Cseh Péter átadása nyomán Dékány Gergely a vasat találta el, a kipattanót pedig Fehér Ferenc juttatta a kapunkba. Kapusunk, Sipos Pál sajnos nem tudott hárítani. De nem törtünk össze, folytattuk tovább a sokmozgásos játékot, és 36 másodperc múlva Varga Ádám szólóból mattolta Zelenák Márió átadását követően az ellenfél amúgy már elég ideges kapusát. 1:4. Újabb egy perc elteltével egyik leggyorsabb játékosunk, Versegi Vajk is betalált. Nagy Balázs jegyezte az asszisztot. 1:5-tel vonulhattunk pihenőre.
A második harmadban a Hevület mindent megtett a szépítés érdekében, sokáig csak védekeztünk (igaz, hogy a szünetben ennek fontossága hangzott el az eredmény ismeretében az öltözőben), megfordult az első harmadbeli 13:22-es lövő statisztika, ilyen szempontból a harmadot a fehérváriak nyerték 19:14-re. De nem csak ilyen szempontból, hiszen az 58. percben egy 2:1-es megugrás végén Herke Ákos indítását követően Börczi Tamás adta át bal oldalról a korongot, és az üresen érkező Cseh Péter egyensúlyát vesztő kapusunk lábai között a hálóba talált. 2:5. A kiállítások aránya 2:2 volt, semmi nem utalt arra, hogy a végén ellenfelünknél „elgurul a gyógyszer”.  Egy sajnálatos esemény is történt. 24:40-nél egy nagy helyzetünket követően (Varga Ádám és Kovács Dávid ugrott meg) ellenfelünk egyik játékosa elvesztette egyensúlyát, és olyan szerencsétlenül érkezett a jégre, hogy eszméletét vesztette, mentőt kellett hívni hozzá. Hordágyon hagyta el a küzdőteret.
A harmadik harmadban 5:40 másodperc elteltével a nagyon jól játszó Kovács Dávid lépett meg Zelenák Márió passzával, és mindjárt 2:6 állt az eredményjelző táblán. (A második harmad utáni 5 perces szünetben – az idő előrehaladott állapotára tekintettel nem volt jégfelújítás – megbeszélték a fiúk, hogy legalább még egy gól kell a győzelem biztossá tételéhez.) 50 másodperc elteltével Göncz Szabolcs – Koltai Csaba – Forgács Tamás volt a korong útja, és utóbbi hatalmas lövést küldött a lepkés felsőbe. 2:7. éreztük, hogy itt már nem lehet baj az eredmény szempontjából, nem is lett. Ettől a pillanattól kezdve viszont ellenfelünk játékosai már nem a koronggal, hanem a „babával” foglalkoztak, és rengeteg szabálytalanságuk következtében nagyon sokat (de véleményem szerint nem eleget) voltak a büntető padon. 20 másodperccel a vége előtt pedig elszabadult a pokol, egy kapu előtti kavarodást követően Venczel Milánt hátulról bottal megütötték, ezt a mieink sem hagyták, és a két páros összecsapásból azt hiszem, hogy nem vesztesen kerültünk ki. Az ellenfélnél Orsós Dániel és Miklós Attila, nálunk Karvalits Gábor és Kovács Dávid kapott 7 perc + végleges fegyelmi büntetést. (A Hevület csapatának közreműködői díjként még két kisbüntetést is kiosztottak a játékvezetők.) A maradék 20 másodpercet lecsorgattuk öten három ellen.
További sorsunk a bevezetőben leírtak miatt a Ferencvárosi Pingvinek kezében van, reméljük, hogy eredményes kirándulást tesznek Székesfehérvárra.
Összefoglalva elmondható, hogy helyenként jó játékkal magabiztos győzelmet arattunk. Sokat lőttünk kapura (52), és kapusunk is jó napot fogott ki, 49 próbálkozásból 47-et hárított.
SZÉP VOLT FIÚK!!!

Sipos László

A mérkőzés jegyzőkönyve