A két Pingvin csapat csapott össze a bajnokság harmadik helyéért, sajnos a Ferencváros bizonyult most jobbnak.
Szombathelyi Pingvinek - Ferencvárosi Pingvinek 2-5 (1-2 ; 1-3 ; 0-0)

Már régóta nem tudtunk igazi edzést tartani, hiszen ugyan lementünk Zalaegerszegre, de a létszám meglehetősen hiányos volt. Ennek ellenére bizakodtunk, úgy gondoltuk, hogy az erő és a lelkesedés ki fog tartani a „fajtársak” ellen, ha már ők így akarták, és bennünket választottak a bronzcsatára.
Néhány perccel 12 óra előtt gyülekeztünk, majd indultunk Újpestre, ahol az egész idény során csak jó tapasztalatokat szereztünk, hiszen nem találtunk legyőzőre. Bíztunk a sorozat folytatásában.
Valahogy rossz érzéseim voltak. Indulás előtt megtudtuk, hogy 15:00-tól az UTE és a Kispest játszik első osztályú bajnoki labdarúgó mérkőzést a stadionban, sejtettük, hogy nem lesz egyszerű bejutni a jégcsarnokhoz „retiküljeinkkel”. Nem is lett az. Különböző időpontokban érkeztünk meg, különböző helyekre irányítottak bennünket öltözni. „Udvarias” vendéglátóink természetesen megtartották maguknak az üres öltözőt, csapatunk egyik része a szomszéd épületben öltözött, és papucsban jött át kezében a korcsolyával, a többiek pedig az ajtó előtt várták, hogy az 5. hely megszerzésének örülő fehér cápák befejezzék a tisztálkodást. Gyakorlatilag a bemelegítés értékelhetetlen volt – nem kaptunk rá elég időt – és a kezdéskor a sorok kialakítása sem volt egyértelmű. (Kíváncsi lennék, ha ez így történt volna Szombathelyen, annak milyen reakciói, következményei lettek volna. De hát mi vagyunk a szegény vidéki „rokonok” …)
16:00-kor a Nagy – Soós – Bellus játékvezetői trió sípszavára megkezdődött a mérkőzés. Azt hittem jó, ha három bíró is közreműködik, de férfiasan be kell látnom, tévedtem. A bemelegedett Fradi kezdett sokkal erőteljesebben, lendületesebben. A 2. percben Jávorics Gábornak kellett vetődve menteni egy kiugrás után. Szép teljesítmény volt. A 3. percben Kovács András, ha jól veszi át Göncz Szabolcs átadását, ajtó-ablak helyzetbe kerülhetett volna, sajnos a korong elcsúszott az ütője alatt. Közben záporoztak a lövések a kapunkra, nyomott a Fradi. Az 5. percben Venczel Milán lépett meg egy a semmiben, de lövését az ellenfél kapusa helyett a kapuvas hárította. Nagy helyzet volt! 7:34 elteltével szerzett vezetést a fővárosi zöld-fehér gárda, Szervánszky Zsolt talált a hálónkba Tarnai Gergő és Keserű Zsolt átadását követően. 1:0 oda. Valahogy nem ment. Nem jöttek össze a passzok, sok volt a pontatlanság a játékunkban. A 8. perc végén ismét lehetőségünk volt a gólszerzésre, de egy megugrást követően Sipos László a lepkés felső mellé helyezett. 16:11-kor sajnos ismét gólt kaptunk. Csillag Béla húzott el a bal szélen Malachowszky átadásával, bekanyarodott a kapu elé és Sipos Pál lábai között a kapuba juttatta a pakkot. A gól után egy kis csetepaté támadt, aminek eredményeképpen a nem éppen a helyzet magaslatán lévő játékvezetők Karvalits Gábort botvéggel történő ütésért (a gólpassz jegyzőjével szemben) 5 perc + végleges fegyelmi büntetéssel sújtották. (A mérkőzés folyamán három olyan eset is előfordult, amikor a játékvezetők úgy dobták be a korongot, hogy valamelyik csapat nem a megfelelő létszámmal tartózkodott a jégen. Hogy lehet ez?!) Egyébként korábbi tapasztalataink is azt mutatták, hogy egy jó budapesti eredményhez egy vidéki csapatnak legalább 120%-os teljesítményt kell nyújtani. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Fradi érdemtelenül szerezte meg a harmadik helyet, ezen a mérkőzésen mi nem tudtunk felnőni a feladathoz.) A 18. percben ismét Sipos László került helyzetbe, de fölé lőtt. A következő minutum azonban meghozta a szépítést. Venczel Milán szerzett korongot a saját kapunk előtt, elkezdett cselezni, végigvitte a semleges harmadon, majd az ellenfél kapujától 3 méterre Kovács Dávidhoz passzolt, aki nem hibázott. 1:2. Feléledtek a reményeink. A pihenőt igyekeztünk kihasználni a sorok rendezésére, mint később kiderült, ez nem sikerült tökéletesen.
3:42 másodperc telt el a második játékrészből, amikor ismét kétgólosra nőtt ellenfelünk előnye, Vágvölgyi Csaba értékesítette a két Zsolt, Szervánszky és Keserű átadását. 1:3. Ebben a játékrészben egy kicsit jobban pörögtünk, igyekeztünk befejezni a támadásokat, és ez meg is mutatkozott a lövések számában is, hiszen az első harmad 7:18-as arányával szemben a második harmadban 16 lövést tudtunk felsorakoztatni ellenfelünk 18 kísérletével szemben. Voltak ismét ziccereink, de a 24. percben Varga Ádám, a 34. percben pedig Kovács Dávid nem tudta a korongot a kapuba juttatni. Mindkettő (de különösen Kovács Dávidé) nagyon nagy lehetőség volt. És ezután a sport örök törvénye ismét beigazolódott, nevezetesen, hogy a lehetőségeket nem lehet büntetlenül eltékozolni. A 34. percben Kun László lőtt gólt Csillag Béla átadásából. Kis szépséghibája a dolognak, hogy ellenfelünk egyik játékosa ekkor már hosszú idő óta „piknikezett” a kapusunk számára fenntartott kis körön belül. A játékvezető reakciója az volt, hogy nem zavart. Nem bizony, csak fellökte a kapust. Ez biztosan valami új szabály, amelynek értelmezéséhez a vidéknek még egy kis időre van szüksége. Kíváncsi lennék rá, hogy mi is élhetnénk-e ezzel a lehetőséggel?  Ekkor 1:4 volt az eredmény, és ismét nagyon reménytelennek tűnt a helyzet. Azonban nem egészen egy perc elteltével egy nagyon szép Jávorics Gábor – Kovács Dávid – Koltai Csaba akció végén utóbbi betalált az egyébként nagyon jól védő (és naggyá is tett) Gyömbér Mónika kapujába. 2:4. Ismét éledezni kezdtek reményeink, de csak jó négy percen keresztül, mert Homonnay Nimród megszerezte a Fradi ötödik találatát. A gólpasszt Meggyes István és Hídvégi András jegyezte. 2:5. Gondoltuk, a szünetben megbeszéljük a dolgokat, aztán minden-mindegy alapon rárontunk az ellenfélre, de azt az információt kaptuk, hogy a rollba elromlott, így nem lesz jégkészítés. Nem is volt, a szünet is csak szűk öt percig tartott. (Szerencsére a döntő előtt felépült betegségéből a jégkészítő szerkezet.)
A befejező játékrész kiegyenlített küzdelmet hozott, bár a kapuk kevesebbet forogtak veszélyben, mi hatszor találtuk el a ketrecet, ellenfelünk 11-szer. Említést érdemel még két ziccer, a 44. percben Kovács Dávid, az 58. percben pedig Koltai Csaba törhetett egyedül kapura, sajnos mindkettő csak lehetőség maradt. Már mindenki kezdett belenyugodni, hogy így fejeződik be a meccs, amikor a 60. percben az ellenfél 68-as számú játékosa, Keserű Zsolt úgy döntött, hogy ő pedig fel fogja lökni, és ilyen módon móresre tanítja a nála legalább egy fejjel magasabb Koltai Csabát. Kitartó ember lévén háromszor is megpróbálta (mindháromszor lepattant róla), ekkor játékosunk ezt megunta, és botját maga elé tartva fellökte. Sajnos ez pont Keserű sporttárs nyakának magassága volt, úgyhogy ő keserű szájízzel hagyta el a pályát, miután az orvos és játékostársai segítségével ez lehetővé vált számára. De közben még kialakult egy apróbb verekedés, Malachowszky Csaba lökte fel hátulról „sportszerűen” Koltai Csabát, majd pedig 14 Fradista kereste az elégtételt öt szombathelyivel szemben. A bírók ismét nem voltak a helyzet magaslatán, hiszen ha a szabályok szerint járnak el, akkor a végleges büntetést csak a cserepadon maradt két játékos, valamint a kapus kerülhette volna el. A két verekedő végleges kiállítást kapott, ezen kívül még három találomra kiválasztott zöld-fehér pingvin 10-10 perc fegyelmi büntetést. Miért pont ők? Utána a bíró odajött hozzánk, hogy a 33-as végleges kiállítást kapott. Majd bedobták a korongot, de miután ellenfelünk kiállított játékosai nagy vehemenciával ütötték a büntetőpad plexijét, rájöttek, hogy valami nem stimmel. Ismét meglátogattak bennünket, és mondták, hogy valaki?! még üljön ki. Nekünk kell eldönteni, hogy ki menjen? Ez vicc! A sporik egyike lehülyézte csapatkapitányunkat, ami úgy gondolom, hogy nem engedhető meg. Kíváncsi lennék, hogy erről bármi is szerepel-e bármilyen jelentésben.
A maradék egy perc csendesen lecsordogált, megfürödtek a fiúk, majd 2:0-ig megnéztük az UTE – Hevület döntőt. Utána elindultunk, mert azt hittük, hogy eldőlt. Később megtudtuk, hogy 0:4-ről egyenlített e Hevület, de aztán az UTE érvényesítette a hazai pálya előnyét és nem érdemtelenül lett bajnok.
Mi első amatőr bajnoki idényünkben az előkelő negyedik helyet szereztük meg, de van némi hiányérzetünk, hiszen talán lehetett volna jobb is. Ettől függetlenül gratulálok annak a kb. 200 embernek a nevében is a csapat teljesítményéhez, akik bíztattak bennünket hazai meccseinken. Remélem, hogy a következő idényben is lesz arra lehetőség, hogy most már tapasztalatokkal felvértezve újra megmérettessük magunkat.

HAJRÁ SZOMBATHELYI PINGVINEK!!!

Sipos László

A mérkőzés jegyzőkönyve